A nagyrőcei evangélikus templom közadakozásból épült 1784-1785-ben, Rásmus Antal helybeli építész és Kirner János késmárki kőművesmester irányításával. A művészi szépségű árkádos-fagalériás, gömbsisakos toronytetőt Lipták János ácsmester készítette. Az sem kizárt, hogy a művészien faragott, U-alakú, három színnel festett (piros, fehér, zöld) karzat is Lipták mester munkája. A templom oltára és szószéke a jolsvai származású Reisiger mester munkája. Az oltárt kovácsoltvas korlát övezi.  Az eredetileg zárt udvarban épült, északnyugat-délkeleti tájolású, egyhajós, nyeregtetős templom torony alatti főbejáratával északra néző templom falai simák, dísztelenek. A torony felületét pilaszterek díszítik. 

A városkát német telepesek alapították a 13. században. A Murány-völgy központi települése. Első írásos említése 1357-ből származik „Nagy Reucze” alakban. 1435ben „Rewcze”, 1453-ban „Noghrewche” néven említik. 1427-ben 70 adózó portája volt. A felvidéki vasgyártás egyik központja volt, 1556-ban 8 vaskohó működött a településen, ebben az évben a török kirabolta és felégette Nagyrőcét. Ezután 1690-ig a töröknek is adózott. 1557-ben városi rangot kapott. Német telepesei a 17–18. századra a pusztítások és a szlovák betelepülés miatt elszlovákosodtak. 1690-ben már csak 33 család élt a településen, közülük 20 zsellér és 13 parasztcsalád volt. Ebben az időben alakultak első céhei, 1694-ben a csizmadiák, 1697-ben a molnárok alapítottak céhet. Jelentős vasércbányászattal, posztó- és szövőiparral rendelkezett. 1862-ben itt nyílt meg az első szlovák gimnázium és a szlovák kulturális élet egyik központja lett. A város a szlovák nemzeti mozgalom egyik központja is volt, szlovák gimnáziumát 1874-ben a magyar hatóságok betiltották.